Mészöly Ágnes Fekete nyár című regényéről
A középső birodalomban a szerző az Ágnes nevet használja, és egy hétköznapi családanya képében él, valójában ő Kimijona, egy igazságosztó démon. Tollal és lángkarddal küzd, harci öltözéke egy fekete gyapjúponcsó és egy pár viseltes bakancs. Legfőbb ellensége a pátosz, ami ellen humorral, tűzzel-vassal és vitriollal harcol. Írásaival addig noszogatja az öncsalásban élőket, míg végső elkeseredésükben meg nem térnek az igazbeszédűek közé.
A pátosz a leghazugabb hazugság, mert őszinteségnek álcázza magát. De képzeljünk csak el egy vicces ifjúsági regényt, ami a halálról szól! A Fekete nyár két főhőse egy japán haláldémon és egy kispesti gimnazista, aki japán haláldémon szeretne lenni. Persze nem ténylegesen, csak a Comic Conra akar beöltözni. A lány rajongása az animék iránt párhuzamba vonható a környezetében élő felnőttek mindennapi eszképizmusával, legyen szó a videojátékokról, vallási túlbuzgóságról vagy testedzésbe való menekülésről, azonban a két főhős felülemelkedik ezeken, és az azonosulás a történet fő hajtóerejévé válik. A Transitional Realms című fiktív rajzfilmsorozat epizódjainak költőibb leírására fejezetenként fonódik rá Fanni pörgős, evilági története, míg ő maga lassan kiemelkedik környezetéből, hogy beteljesítsen egy egészen különleges küldetést.
A Fekete nyár szelíd, mint egy haláldémon. Nem akarja sokkolni az olvasót. Nem főszereplő hal meg, de ő sem marad kívülálló, hanem segítő, aktív részt vállal a halálban. Foglalkozik vele, materiális valójában végigkíséri egy másik ember betegségét és leépülését. Eleinte kelletlen, majd egyre őszintébb barátságot köt egy idős hölggyel, és mellé áll élete legnehezebb hónapjaiban. Beteljesítenek egy közös álomprojektet, lezárnak egy elintézetlen ügyet a nagybeteg életében, de Fanni, ha éppen nem a vért törölgeti a néni orra alól, akkor éli a fiatal lányok tervekkel, botrányokkal és szerelmekkel terhelt életét.
A Fekete nyár a hospice-szolgálatok toborzókiadványa lehetne. Hogyan legyünk haláldémonok DIY, home video melléklettel. Olyan természetesen beszél a betegségről és az öregségről, hogy az már önmagában tabudöntögető. Nem a halált neveti szembe, hanem az életet. Ez a regény nem eufemizál, és nem szentimentális. Az egyetemi patológiatankönyvem érzelgősebb volt a Fekete nyárnál. Közel megy, mégis távolságot tart, néha kicsit eltúlozza a kontúrt, máskor erőteljesen árnyékol: szereplőink csodálatos részletességgel kidolgozott mangafigurák. Még egy haláldémon sem tudhatja, mi van odaát, az élet ennek ellenére csodálatos, a fagyi pedig szinte minden bajban segít. A Fekete nyár egy ifjúsági regény. Az arra hajlamos felnőttekben lelkiismeret-furdalást ébreszthet, és az élet felülvizsgálatát okozhatja.
Mészöly Ágnes: Fekete nyár, Budapest, Tilos az Á Könyvek, 2020.
Hozzászólások